részletes keresés


Fodor Sándor: Könyv – új köntösben. Utunk, 1968. április 19.


Könyv - új köntösben

Nem csupán új címlapra, formátumra, esetleg új kiadásra szeretnék utalni ezzel a címmel. Bálint Tibor Búcsú a rövidnadrágtól című regénye ezúttal új nyelvi köntöst kapott: románul is megjelent, Gelu Păteanu fordításában.*
Hosszú ideig elégedetlenek voltunk egyes kiadók fordítási tevékenységével. Néha olyan érzésünk volt, hogy a kiadók illetékes szerkesztőségei nem műveket, inkább neveket fordíttatnak. Márpedig fordíttatni - egyik-másik regényünket, novelláskötetünket irodalmunk képviselőjeként a román vagy más anyanyelvű olvasóhoz küldeni - azt hiszem csak a legjobbat, a legjellemzőbbet szabad - és kell.
Ennek a hangsúlyozásával azonban úgy hiszem, ma már nyitott kapukat döngetek. Ha az utóbbi években románul megjelent hazai magyar művekre gondolok - megnyugtató a kép, amely a román olvasóban a hazai magyar irodalomról kialakulhat; az utóbbi években lefordított elbeszélések, regények valóban a hazai magyar próza legjobb színvonalát jelentik.
Ebbe a sorba illeszkedik be a külváros ihletett krónikásának, Bálint Tibornak az említett regénye is. Csak elismeréssel szólhatunk a Kiadóról, amiért tervébe iktatta a Búcsú a rövidnadrágtól román nyelvű kiadását, nemkülönben a fordítóról, Gelu Păteanuról is, akinek nem ez az első elismerésre méltó tolmácsolása.
Ha valamit mégis szóvá kell tennünk az örömteli esemény kapcsán - úgy ez éppen Bálint Tibor esetében - a kiadói operativitás lenne.
Miért éppen Bálint Tibor esetében?
Öt éve megjelent Forrás-kötete óta minden könyve esemény. Esemény volt a Búcsú a rövidnadrágtól, az Angyaljárás a lépcsőházban és az Önkéntes rózsák Szodomában egyaránt. Eszemben sincs, hogy vitassam a Búcsú a rövidnadrágtól erényeit, sőt, igen helyesnek tartom, hogy románra fordították - de vajon nem lehetett volna nagyobb operativitással? Nem lehetett volna ezt a könyvet legalább két évvel ezelőtt a román olvasó kezébe adni, hogy ma az Angyaljárás-sal lepjük meg, azzal a könyvvel, amely szintén föltétlenül rangosan képviselné mind Bálint Tibort, mind pedig a hazai magyar kisepikát a román olvasó könyvtárában? Vajon nem lehetne-e megoldani kiadói vonalon, hogy az eseménynek ígérkező könyveket akár egyszerre jelentessek meg magyarul és románul (illetőleg, a román szerzők esetében: románul és magyarul) is?
Úgy hiszem, ezen érdemes elgondolkodniuk a Kiadók illetékes vezetőinek, mint ahogy meggyőződésem, hogy már foglalkoznak is a gondolattal, hiszen az nem tőlem származik, a könyvkiadás világszínvonalon és világméretekben jelentkező egyik kérdésének számítható. Addig is azonban, amíg a szimultán kiadás napirendre, mégpedig a kiadói gyakorlat napirendjére kerülhet, egyezzünk ki az óvatosabb kiadói politikával is: rendben van, várják ki előbb a megjelent művek, sajtóvisszhangját, hallgassák meg a közönség véleményét és csak azután fordíttassanak, de... úgy hiszem, hogy az eredeti mű kiadása és a fordítás megjelenése közötti időt nem ártaná legalábbis felire rövidíteni.

FODOR SÁNDOR

* Bálint Tibor, Adio pantaloni scurţi, Editura Tineretului.